Péntek, Szombat... nem az én hétvégém volt.

Hát a péntek egyértelműen nem az én napom volt! Reggel suli, ott fél osztály 1est kapott, beleértve engem is. Hazajöttem a suliból, el akartam menni út közben beiratkozni az autós suliba, de nem mentem. Úgy néz ki, hogy majd hétfőn megyek nővéremmel. Amikor hazajöttem, nemsokára jöttek anyuék. Egyébként el felejtettem mondani, hogy tegnap mentünk a kórházba, de Zolit kiengedték. De nem azért mert jobban volt. Megkérdeztem, hogy miért engedték ki, és azt mondta, hogy azért, mert "szarból nem lehet várat építeni". Hát ez elég rosszul esett amikor mondta, és utána hozzáfűzte, hogy teljesen mind1, hogy hol hal meg... otthon vagy a kórházban. Mondtam, hogy ez hülyeség, mert nem fog meghalni, mert még van egy másfél éves gyereke, akit fel kell nevelni. Még péntek este volt egy tartalmas veszekedésem. Elmentem Dórival a fészekbe, aztán hívta egy illető, akivel már nagyon régóta rosszban vagyok. Mondhatni, hogy soha nem is voltunk jóban. Egy szó elégíti ki azt amit iránta érzek, ez pedig az UTÁLAT. Na szóval. Kimentünk a parkba és el kezdte mondani a hülyeségét, hogy milyen csúnyán néztem rá, meg hogy milyen flegma vagyok vele "-.- Én meg mondtam, hogy hát ezt honnan szűrte le, mikor hozzá se szóltam xD És mondta, hogy néhány "barátjával" nem találkozott 7 hónapja miattam. Felvilágosítottam, hogy nem miattam, ugyanis velük én sem szoktam találkozni és fényévente egyszer váltunk 2 szót, meg azt is mondtam neki, hogy annyit se ér, hogy szembeköpjem. Szóval nem is fecsérelek rá több szót. Péntek este már otthon voltam fél 11kor. Leültem olvasni, és kb hajnal 1ig olvastam. Nem tudtam letenni a könyvet. Szombat reggel elmentem vásárolni, aztán hazamentem olyan dél körül, amikor anyu ment el otthonról, én meg otthon maradtam Zolival meg Lelével. Épp le akartam pihenni, de az nem jött össze. Zolihoz 2 percenként szaladgáltam, hogy kér e valamit enni, inni, vagy takarjam-e be, vagy vegyem-e feljebb a fűtést, meg ilyesmi dolgok. Szegény nagyon rosszul volt. Fel se tudott kelni az ágyról, és éjszaka is voltak fulladásos pánikrohamai. Amikor anyu hazajött úgy 1-2 óra körül, akkor ki is kellett hívni a mentőket, mert nagyon rosszul volt Zoli. Azért könyörgött, hogy üssük agyon, mert nem bírja elviselni a fájdalmakat. De most mellette kell állni teljesen. Ez egy elég nehéz időszak, de legalább már annyival jobb lesz, hogy a nővér azt mondta, hogy ha nem eszik, akkor akár akarja, akár nem, infúzión keresztül fogják táplálni, hogy felerősödjön és kibírja a kezeléseket, ugyanis most esélye sincs a kemoterápiás kezelésekre. Anyu is bement utána a kórházba, én meg egyedül maradtam otthon a picivel. Levittem őt Dóriékhoz, mert az anyukája már nagyon szerette volna látni, nekem meg pont jól jött, hogy vigyáz rá. Este Pisti hazavitt minket, aztán beszélgettünk még egy picit, hazament, és mentem készülődni, mert hazaért nővérem, vigyázott a picire, én meg mentem fel. Kicsit nagyon jól éreztem magam akkor xD De legalább elfelejtettem a problémáimat. Meg minden mást is. xD Hajnalban hazaértem, aztán lefeküdtem aludni a kanapéra, anyu meg keltett reggel 9 körül, hogy szedjem össze magam, mert jön Zizi. Én meg bementem a szobájába aludni. :D Dél körül felkeltem, elkészültem, aztán jöttünk be debbe. Anyu ment Zolihoz, én meg vigyáztam a picire. Később elmentem szolizni, meg taliztam Encyvel, kiültünk a nagy T-hez, beszélgettünk, mesélte, hogy miket leveleznek Lacikával. xD Én meg röhögtem rajta egy sort, meg ezen kívül hoztuk a formánkat ma is, és az angolok sem maradtak ki a napunkból. :P Most meg itthon vok. És mindjárt megyek aludni.
Na csoki. :)