:((

Háth nem szeretném részletezni. Mikor megtudtam, nagy hatást gyakorolt az életemre. Ma voltam meglátogatni, de ezen túl minden héten minimum 3x bemegyek hozzá. :( Ennyi törődés neki is jár. :( Ő olyan, mintha már születésem óta ismerném, és már csak kb 3 hónap és mindennek vége. :( Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy milyen lesz, ha belépek a házba és ő már nem lesz ott. Nem lesz ott ő, aki fontos szerepet tölt be az életembe. :( Úgy múlik el, mint amikor télen a hó lep el egy fűszálat, és lassan körbefogja és megfolytja hideg leheletével. Ez egy olyan helyzet, amikor már kár azon gondolkodni, hogy mi lett volna ha... Ha hamarabb megy, akkor nem történik ez. De az önfejűsége határt szabott a létének. Ilyenkor már nincs min gondolkodni. Pedig hányszor mondtuk! Hányszor?! Egyszerűen ép ésszel felfoghatatlan, hogy mi fog történni. A sírás szorítja a torkomat, de ezzel nem érek el semmit. Miért pont vele történik ez? Miért mindig a legjobb embereknek kell elmennie? Miért csak most tudtuk meg, mikor már semmit nem tehetünk? Miért nem ment akkor, amikor még meg lehetett gyógyítani? Csak 2 hónappal korábban! Miért mindig velünk b*szik ki az élet? Mit érdemeltünk, hogy szivatni kell minket? Egyik depressziós időszak jön a másik után. Egyikből kilábalok, rendbe jön minden dolgom, és itt van ez, amiről nem akarok tudni. Meg se kellene történnie. Amikor jöttem haza, nem volt semmi életjelenlétem. Csak az üveges tekintetemet lehetett látni, amiben semmi élet nincs. Kisírt szemmel ültem, és minden félén járt az agyam. A szemem olyan volt, mint egy világtalan, lelketlen szobor szeme, a szám felpuffadt, az arcom piros volt, és könnyekben úsztam. Lementem Encyhez, aki vállán kisírtam magam. Ő elfeledtette velem a problémáimat. Velem együtt sírt, aztán velem együtt nevetett. De most, hogy hazajöttem, megint beburkolóztam az ideggel, fájdalommal és búval fűszerezett szánalmas kis életembe. Most semminek nem látom értelmét.
Soha nem fogom elfelejteni a szájából kiejtett szavakat és mondatokat, a bíztatásokat, a lecseszéseket, a hülyüléseket és a vicces beszólásait sem. Annyi embernek segített. Miért pont ő???
Ha a gyógyszereket befogadja a szervezete, akkor max 2 éve van, ha nem (márpedig nem sok esély van rá), akkor pedig 3-4 hónap :(