Hát ezt nem tudtam kihagyni :D

Állatkerti szösszenetek:

-Apu az ott micsoda?
-Az egy madárpók.
-És mit eszik?
-Madarat. (logikus)
(Erre odaléptem és gratuláltam apukának, hogy hát hiába, megérte általánosban az a sok biosz óra, ezen a nyomvonalon haladva tudja-e hogy mit eszik a kaszáspók, de elzavart.)

Következő eset:
Állatsimizgető. Ki van írva ugyebár.
Nyuszi, bárány, kecske, minden olyan állat, ami nem tekint téged villásreggelinek. Dekorációként középen kicsiny tó aranyhallal, bokrok, padok, satöbbi.
Jönnek a népek simizni az állatokat, egyszercsak okos anyuka kiveszi a dekorációs tóból az aranyhalat, ráüvöltök: Mit csinál? - Hát ki van írva, hogy állatsimogató!
- Ez egy hal! Szokott maga halakat simogatni?
Hát hogy ő izé nem de hát azt hitte...
- Mit hitt? Hogy kifogja és teljesíti 3 kívánságát?!
Nagy duzzogva visszadobta a halat és még én voltam összevissza szidva hogy milyen gonosz vagyok.

Oroszlánok.
-Anya, melyik a lány oroszlán?
-Hát amelyiknek sörénye van.
(Gratulálunk anyukának újfent.)

-Apa, a vízilónak miért ilyen nagy a szája?
-Mert nagy a teste.
-De attól még lehetne kicsi szája!
-Lehetne, de neki nagy a szája.
-És mit eszik a víziló?
-Bud Spencert meg krokodilt.
(Na, itt már éreztem, hogy kerülget az ájulás!)

-Apa a tigris miért csíkos?
-Mert kockás állat nincs.
-De van. a Kockásfülű nyúl, bibibí!
-Na, ezért most nem kapsz vattacukrot!
(Büntessük meg a gyereket, ha magasabb intelligenciahányadosa van, mint nekünk!)

-Anya ez mi?
-Hát az van ide írva hogy zöld anakonda.
-És mit eszik?
-Hát biztos zebrát meg oroszlánt.
(És ezért nem átall elutazni Dél-Amerikából egészen Afrikáig!)

-Gyere kisfiam, megnézzük a kafferbivalyt, a bölényt meg a bölömbikákat.
(Ezt meghallottam, csoszogok oda hogy elnézést de a madárház nem erre van. És persze megint el lettem zavarva hogy miért szólok bele, ő itt okítja a gyereket, én meg jövök az ostobaságaimmal, és a végén ezt tanulja meg a kis srác)

-Apa nézd szegény jegesmedve milyen egyedül van. És milyen nagy! Miért fehér a bundája?
-A lány jegesmedvéknek fehér, a fiúknak barna.

-Apa, miért döngeti a gorilla a mellkasát?
-Mert dobol. A gorilla belül teljesen üres.

-Juj apa nézd ott egy krokodil! Juj de nagy! Miért nem mozdul meg?
-Mert műanyag.
(Néha tényleg elgondolkodtam azon, hogy most melyikünk van kint és melyikünk bent.)

-Apa a zsiráfnak miért ilyen hosszú a nyaka?
-Mert ő másmilyen levegővel működik, mint az ember. Neki magasabbról kell oxigén mert ott több van.
(És még meg is magyarázza!)

-Apa, mit jelent az hogy a béka kétéltű?
-Hát hogy itt is tud élni az állatkertben, meg a városban is.
(Köszönjük a "helyes" választ!)

Ha hiányzom, éreztesd, ha látni akarsz, szólj, ha szeretsz, bizonyítsd...

Nem tudom, hogy hol a fejem mostanában. Tegnap le lettam baszva, hogy mi az, hogy nincs kiírva facebookon, hogy kapcsolatban. De miért is írjam ki?
-attól jobb lesz?
-több lesz egy kapcsolat?
-enélkül nem lehet felvállalni?

Nem tudom, hogy egyébként ha kiírom, mennyivel lenne jobb... azt sem tudom, hogy meddig fog tartani, vagy egyáltalán van-e értelme. Sok érvet tudok felhozni mellette, de van pár, amit ellene is. Ha semmi nem lesz belőle, akkor meg azért írjam ki, hogy utána leszedjem? Vagy manapság nem lehet anélkül együtt lenni valakivel, hogy azt ne osztanánk meg a facebookon?

Mi az, ami kell egy nőnek?
Törődés, odafigyelés, de legfőképp, ami a legfontosabb, az az, hogy tudja, hogy ha vele vagy, akkor más csaj nem érdekel. És itt bizonytalanodik el a legtöbb nő... (többek közt én is) Nincs okom panaszra, de elég nehéz végignézni, ahogy a pasid valaki mással foglalkozik, miközben veled van. Nem hisztizek, mert felesleges. Senkivel nem fogok versengeni, mert nem éri meg. Ha engem akar, akkor majd észbe kap, ha nem, akkor meg így lett megírva. Úgyis a végén az "nyer", aki többet jelent számára, ha nem én vagyok az, akkor a hiszti sem segít rajta... ha igen, akkor meg úgyis talál alkalmat, hogy bizonyítson :)

Vajon Ő miért nem írja ki?
-mert titkolni akarja valaki/k elől
-mert feleslegesnek gondolja
-mert korainak gondolja (mint én)
-mert nem is beszéltünk róla, hogy kellene?!

Én miért nem?
-korai,
-nem beszéltünk róla.

Érvek kellenek, hogy el tudd dönteni, hogy mit akarsz?
Mindig mindent úgy oldok meg, hogy felhozok érveket mellette, illetve ellene. Nem sok mindent old meg, de tisztábban látok... máramikor. De most nem kockáztatom meg. Azt hiszem, egy esély midnenkinek jár, aki megérdemli, bárhogy is végződjön. Ha sokáig leszünk együtt, akkor még egyszer úgyis hálás leszek érte, hogy nem hoztam fel érveket most a döntésre...

Bárcsak kevesebbet tudnék :/

<3 br="">

Hát.... hol is kezdjem :) Rajzhét vége van, hétfőn ZH-zok, úgyhogy verihepiendforevörpísz :D Este találkozok Bével, na meg egy kis pálinkával xD (Mindenhol jó, de a legjobb rottyon xD) Amúgy a változatosság kedvéért összevesztem Benivel... (már miért ne. Ez teszi színessé a napjaimat -.-) Valahogy meg tudnék lenni veszekedés meg sértődés nélkül egy hétig. So ist das Leben. Egyébként én próbáltam vele normális lenni, de sz@rta le az egészet, úgyhogy túl sok mindent már nem tudok tenni...

Egyébként tudom, hogy nagyon régen írtam, de mostanában eszembe jutott, hogy régen írtam, és egy meggondolatlan ötlettől vezérelve arra jutottam, hogy folytatom... :D Valószínűleg semmi értelme nincs, de egy kicsit megnyugtat :D Na most egyenlőre ennyi :) Majd holnap re :)

Addig is egy kis Diggieman :) <3 p="">

"...Hogy hol van, az igaz barát
Hogy a holnap reggel ki mellett talál
Hogy hol kapsz lelki megnyugvást
Mindig tisztán lásd..."

Azt hiszem, aktuális :/

Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni, de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig akartál...

 Nem vagyok tökéletes lány. A hajam nem áll mindig jól és gyakran elbukom. Ügyetlen vagyok, és néha összetörik a szívem. Van, hogy veszekszem a barátaimmal és vannak napok, amikor semmi se sikerül. De ha jobban belegondolok és egyet hátra lépek, akkor úgy érzem, hogy ez a különleges élet a valóság, és lehet, de csak lehet, hogy szeretek tökéletlen lenni..^^ 

 
 Nem tiszta tekintet kacsint rám a tükörből, de nem szól mert a füstöt, lent tartja, majd kifújja tüdőből

 Csak, mert valaki mindig mosolyog attól még az ő élete sem tökéletes. Az a mosoly csak szimbóluma a reménynek és az erőnek.

 

” Ördög is voltam és gyönyörű angyal, ahogy jól esett éppen, földre rogytam, szálltam az égen. Voltam hű és hűtlen, hol gazdag voltam, hol nagyon szegény.. Bátor, bár néha féltem, de senki ne mondja rám: nem az álmaimnak éltem! “

” Már semmi más nem akarok lenni, mint aki vagyok. De kicsoda-micsoda vagyok hát? A válaszom: végösszege vagyok mindannak, ami előttem történt, mindannak, ami voltam, amit láttam, amit tettem, és mindannak, amit velem tettek. Mindenki és minden vagyok, akinek és aminek létét a világban befolyásolta az én létem. És mindaz én leszek a halálom után is, ami másként történt volna, ha én nem vagyok. “

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb


Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben.” / Stephen King

“Ha meghalok,semmi mást nem fogok tenni,mint füvet szívni,nyitok egy kávézót a túlparton,hogy bevárjam a barátaimat, erdőkben fogok táncolni a fák zenéjére, meghallgatom a lepkék fecsegését,nézem a pókháló szövődését, meg hogy hogyan bukkannak elő a szirmok a binbókból,szeretni fogom a csillagokat,angyalok dalára tombolok, és zenélek, zenélek, zenélek, soha többé ilyesmit,hogy klaviatúra nem veszek a kezembe. Nem fogok azzal foglalkozni,mi a feladatom,miből élek meg,ki utál éppen,ki akar elfelejteni, igenis ott leszek mindenkinek az álmában,és beszélgetni fogok az emberekkel, illetve leginkább hallgatni őket,akkora türelemmel,ami csak a birkáknak van. Békésen fogok legelészni a kenderültetvényen,ígérem.”

Van pár pillanat, amiért megéri élni, látszólag semmiség az ember mégis érzi, jó pár pillanat, van belőle bőven, kettesben kézen fogva, mezítláb a fűben, mikor megszűnik minden, nem számít semmi, pont így, pont most veled szeretnék lenni (♫ the Grenma)