...

Hétfő van, éjszaka fél 1. Már ez a hatodik nap nélküle. Nagyon hiányzik, de a sírógörcsökön már majdnem teljesen túl vagyok. Szombaton elmentem a fészekbe, hogy eltereljem a gondolataimat, de amikor megszólalt az a szám... "Halott virágok illatát nyögik a fák és megrázkódik a táj... valami véget ér, valami fáj!"
Amikor mentem haza, még elmentem a rendelőhöz, beszéltem Neki egy picit és meggyújtottam pár gyertyát ami elaludt. Én tudom, hogy itt van és hallja amit mondunk neki. Tudom, hogy vigyáz ránk és segít amiben tud. ÁÁÁÁÁÁ!!!! Ezt nem tudom felfogni! Szeretném azt hinni, hogy ez csak egy rossz álom, és felébredni ebből az álomból. Felfoghatatlan. A neten gyújtott gyertyák száma meghaladja a 260at, pedig csak 2 napja lehet érte ott gyertyát gyújtani. Olyan üzeneteket kap, hogy: Tudom, hogy a doktorbácsi vigyáz ránk onnan felülről!
Azt mondták a kollégái, hogy akárki mehet a helyére, senkit nem fognak elviselni, mert mindenkiben őt keresik. De belőle csak 1 volt. Ő volt az egyetlen ilyen ember. Nincs még egy ennyire önzetlen, jószívű, családszerető, lelkiismeretes ember a világon. Büszke vagyok rá, hogy ő volt apám helyett apám. Nagyon sokat köszönhetek neki, és úgy fogom élni az életem, hogy ne okozzak neki csalódást. Úgy fogok élni, hogy majd ha odafent találkozunk, elmondhassa nekem, hogy ő is olyan büszke rám, mint amilyen büszke vagyok én rá. Ő mindig szeretett minket és saját gyerekei ként nevelt. Egyszerűen nem értem, hogy miért kellett elmennie. Miért nem vehetek neki karácsonyi ajándékot? Miért nem mondhatom el, hogy mennyire szeretem? Ha elmondom, akkor miért nem válaszol? Miért nem kérdezhetem meg tőle, hogy elvigyem-e a picit sétálni, hogy pihenhessen egy picit? Miért? Miért? Miért?
Annyi kérdésem lenne még hozzá. Annyi mindenre nem kapok már választ. Annyira szomorú vagyok. :(
A megemlékezés itt nádudvaron pénteken lesz délután 1 órától a temetőben. Nem tudom, hogy hogy fogom kibírni. :(